Az Olasz randi
2009 október 31. | Szerző: cikriszti
Mi kell manapság ahhoz, hogy az ember lánya maximálisan belevesse magát a párkeresésbe?
Így van! Az internet.
Szóval az inteneten hemzsegnek az úgynevezett párkereső pasik. Most mé ne? Az egyik ismerősöm ismerőse, akit sose láttam itt talált rá a szívkirályra. Ok! Regisztráljunk! Hajrá!
Egy kis regisztrálás: írjak magamról. Mi van?
Jóóó, ez így kapós lesz!
Nyelvkilógatva fénykép feltöltés… Nagyon jó! Tuti elkelek még ezen a héten!
———–
A 26. versenyző végre egy értelmes alak. Még jó, mert már épp leakartam iratkozni…
————
Ki vagy , mióta, mi a hobbid, mit szeretsz? …. Egyáltalán ezt így kell csinálni? Nincs erre véletlenül egy kézikönyv feltaláva? Hogyan kell megismekedni a neten sikeresen.. vagy valami ilyesmi. Ezzel a fiúval, legalább lehet beszélgetni- írásban.
Küldenék-e magamról még képet? Hát persze, milyen kedves!
Te is küldenél magadról?
Ahaaa, egyből hetet! Hűha ez gyors volt, hogy csinálta? Ez furcsa.
Végül is helyes, nagy barna szemek,mosoly, hoszzú haj(?) de ki az a nő?
Ja, hogy a barátod felesége. Ok, én kérek elnézést!
——————
Már egy jó ideje levelezünk.
——————–
Még mindig levelezünk…
——————
A drága Olaszországban él. Mindig dolgozik.- DE miért vagy folyton a neten?
Ja , hogy napközben az irodában lehet internetezni! Aha.
Szeretnél velem megismerkedni? Személyesen?
Ok. Gyere el!
Nem tudsz?! Miért nem?
Akkor találkozzunk egy közös ponton, mondjuk a távolság felénél!
Miért nem jó?
Micsoda? Az Anyukádnak különleges betegsége van? Igen, ez most mit jelent?
Ápolgatod??
Menjek inkább én?? No azt már nem.
——————-
Ok. Teljesen elment az eszem, ez már holt biztos! Autópálya matrica: van. Utasbiztositás: van. Jogosítvány: ok. Tele a tank.
Indulhatunk! Normális vagyok ? Nem, de kit érdekel? Látni szeretném, hogy kivel levelezek már hetek óta!
—————–
De messze van Olaszország! Még nem késő visszafordulni…
Fél 11, 12,13,14,15,16h… Elegem van ! A sejhajom de fáj! A világ végére megyek? Megéri?
Leltározzunk: kedves, jóképű, szereti az anyukáját és ápolgatja.Imádja a természetet, szeret természetképeket készíteni. Szereti a hegyeket, a tengert. Hihetetlen! Egy valódi hegylakó , egy hős, egy igazi férfi!
SMS-st írt, hogy már nagyon vár. Rohanok!!
…délután 17,18,19h. Nnnnna végre! De hol van a megbeszélt találkahely?
Ok, itt vagyok. Haj, szemek, lehellett. Türelem , türelem, hisz a nehezén túl vagyok.
Tuti megéri, ezért a különleges emberért. Biztos vagyok benne, hogy eljön!
Addigis nézelődök amíg várnom kell. Semmi nem ronthatja el a napomat!
Lássuk csak: alkonyodik, nagy a sürgés a téren. Az emberek jönnek, mennek. Nevetés, beszélgetés.
A kávézók teraszai megteltek. Illatok, zene. Jól érzem magam!
Valaki rám köszön. Egy női hang. Mi van? Elküldte az anyukáját maga helyett?
Hirtelen fordulat, levegő bennt és….. Te jó ég! Hááát ez meg ki?
Óriási csattanás – a rózsaszin lufi kidurrant!
Szóval; Te ki vagy? Teeee? Aha, és a fényképen ki van? Ja , hogy Te, csak öt évvel ezelött??? Nem tíz véletlenül??
Csak azért kérdezem, mert kb 99 kg vagy és a hajad ősz! A szódaszemüveged… végül is…arról nem tehetsz! A hangod? Te végül is lány vagy, vagy fiú?
Ok, még mi az ami nem igaz? Csak azért kédezem, mert levezettem kb 700 KM-t, és becsapva érzem magam!
Pofoztak meg már téged?
Az tuti, hogy hülyének fognak nézni, ha otthon ezt elmesélem! Nem, nem mesélem el! Inkább hallgatok mint a sír!
Nnna indulás!
Édes kis mafla történet.
2009 szeptember 13. | Szerző: cikriszti
A történet a következő:
Figyelmeztetés: 12 éven aluliaknak és gyengébb idegzetüeknek nem ajánlom!
S azoknak sem, akik utálják a Júlia sorozatokat!
Kb.1,5 éve, amikor minden érzés és érintés hiányzott – és akkor még el sem tudtam képzelni, hogy 1 év után is így lesz, s a Föld mégis forogni fog –
szóval,
csak figyeltem a lyukon kifelé : a párokat , az embereket ahogy beszélnek egymással, a gyerekükkel, a másik emberről, s nagyon elvoltam kenődve… Kerestem elszántan azokat, akik tisztelik egymást, akik boldogok. Csak rájuk akartam figyelni, akik szépen öltöznek és mosolyogni is tudnak, kedvesek.
Így esett, hogy amikor vittem az oviba a kisebbik lányom, azt láttam, hogy áll egy kisfiú a lépcső tetején, nézi, ahogy az apja elindul lefelé. Nem szólt semmit, de az apja hátrafordult, felnézett rá. Visszament, legugolt hozzá, kezével megérintette simogatón az arcát, közel hajolt, nem kiabált, nem szídta, nem küldte- zavarta- fenyegette, hogy ez lesz meg az lesz.
Halkan kérte.
Nem láthattam az arcát, pedig melletük mentem el.
Másnap is, negyednap is, mikor hogy.
Egyszeriben vágyat éreztem arra, hogy láthassam: ki ez a férfi? Hátulról jól ismertem, mert gyakran elöttem sétált ki az oviból: Szép fényes cipő, öltönynadrág, felöltő – csak így hívtam magamban.
Egyik reggel amikor kísértem fel a lányom az ovi lépcsőjén, szép fényes cipő lefelé jött -szemből. Felkaptam a fejem, hogy lássam őt – úgy tudtam az emberek, a lépésüket figyelik lépcsőn lefelé – így hát nem volt mitől tartanom. Tévedtem. A férfi gyönyörű, a szemünk találkozott. S úgy is maradt, csak a lépteink vittek tovább.
A világ megfordult és én fejreálltam.
Egy alkalommal, hirtelen felindulásból leszóllítottam. Elmontam Neki, hogy nagyon örülök amikor látom, vagy tudom, hogy valahol itt van.
Ő is.
Telefonszámot cseréltünk. Még aznap hívott, de
nem tudtunk megbeszélni a találkozást. Minden nap este 6-ig 11-ig dolgoztam . Azt mondta nem gond még hív.
….Ha gyerek van, ott család is van….
2 hét után kitöröltem a számát.
Vége lett az ovodai évnek, és többet nem találkoztunk.
Nem múlt el nap, hogy ne gyötörtem volna magam, mit is kellett volna tennem. De mivel nem jelentkezett, el kellett fogadnom, meg kellett értenem – el kell engednem, pedig nem is volt soha az enyém. Úgy szerettem volna tudni miért, mi a baj. Úgy szerettem volna elmondani Neki, hogy nagyon szeretem.
1 hete, hétfőn reggel 8-kor lázasan, betegen, lepusztultan tankolom a kocsimat… a kút másik oldalára parkolt…Jesszus.
Ekkor még a gyomor és térdremegés is rám tört, s jobban hasonlítottam egy reszketeg ET-hez.
Nem vagyok egy beszari alak, de azt sem tudtam, hova bújjak.
-Szia, hogy vagy ? hehe ..khm
Azt mondta elvesztette a telefonját és vele együtt a számomat….
A marha ÉN meg erre azt válaszoltam, hogy : nem gond, úgy is megváltozott a számom. Gondoltam jól megbüntetem, ezért a másfél évért. Hehehe…
És szépen elmentem onnan. Bruhahaha, mint az oviban. Bruhahaha Itt bőgök most. Miért fogom mindíg menekülőre, azt nem értem. Erre az alkalomra vártam és…. eltoltam.Bruhahaha.
VÉGE….vagy nem?
2010 május 8. | Szerző: cikriszti
Talán jobb is, hogy ezt az oldalt egy árva lélek sem olvassa. Így nem vagyok fusztrált, sem szégyenlős.
Az sem érdekel ki mit szól hozzá. Szögezzük le egy hülye vagyok és ne olvasd tovább…
Az az érdekes, hogy vannak gondolataim.
Titkosak .
Jaj más meg se tudja! Mi lesz akkor?!
S aztán dalszövegekre bukkanok rá. S leírják emberek ugyanazt amit én is érzek.
Ekkor teljes a képzavar.
Ezeket a dolgokat el lehet mondani másoknak is??? Mit mondani!? Énekelni bele a nagy világba!
Nincs se anyám sem apám. Soha nem is léteztek. Mégis valaki azt tanította, hogy tiszteljem őket azért, hogy a világra jötten.
Igyekszem. Csak arra nem jöttem rá, mégis mi a fenének vagyok .
Engem nem szeret senki. Illetve, hogy teljes legyen hülyeségem . Van két gyönyörű , egészséges gyermekem. Mégis attól teszem függővé, hogy szerethető vagyok- e vagy sem, hogy van-e mellettem pasi. A férfi szót le sem merem írni. Azt hiszem olyan nincs is. Dr Cs. szerint; én nő sem vagyok, akkor mi a fenét akarok?
Persze nincs pasi…
Illetve van.. családos. Meg sem lepődöm már . Ez általában az első percben kiderül. Mi több! Ezzel kezdik.
Az összes: Tudod van családom. Nem gondolod, hogy egy 10, 11, 14 ..X éves kapcsolatot feladok?
Akkor mit akarsz ? Nézd azt ott, rögtön az öledbe ugrik. Válaszd azt, engem ez a dolog nem érdekel.
„Jaj , de te gyönyörű vagy.”” Jaj benned van valami.”” Téged akarlak.””T udod a házasságomban nincsenek lángolások”.stb stb stb
S persze a sóvárgó nyomoronc én, valamelyik indoknak mindig bedől.
Imádom a „mostanit” is. De: „sajnos, sajnos csak a jövőhét csütörtökén érek rá”. Mondja ő. Basszus . Én meg bőgök. Minden nap elmondom lányaimnak, hogy fontosak megismételhetetlnek. S legyenek önmaguk. Egységes egész. Imádják magukat.
S aztán eljön az este, az éjszaka,s bőgök. Bőgök a magánytól. Bőgök az örökös harc miatt. Bőgök, mert nem vagyok fontos. Nem vagyok értékes.
Valjon milyen örökséget hagyok ezen a bolygón? Valjon minek vagyok egyáltalán itt? Akkora a bizonytalanságom, hogy legszívesebben egyszerűen csak eltünnék. Azt se venné észre senki. S tudod mit? Most ki is próbálom. Kíváncsi vagyok észre veszi-e valaki?
Egyszerűen nem értek semmit. Nem értek semmit . Nem értek semmit.
Ha hiszek, akkor csak olyanokkal találkozom akik nem .
Ha szeretek, csak olyanokkal találkozom akik nem képesek erre.
Amikor terápiás céllal szeretem magam, csakis kizárólag olyanokkal találkozom, akik minden áron be akarják bizonyítani az ellenkezőjét.
Lehetne egyszer az, hogy éppen belepasszoljak az aktuális világnézetbe?
Meddig kapom még a leckéket? Ki mondja meg pontosan?
Mi a fészkes fene ez az egész? Mi értelme van ennek a szivatásnak? Kit bántottam? Nem csináltam semmi rosszat!
El akarok menni innen. Csak szivatom magam.
Oldal ajánlása emailben
X