2010 május 8. | Szerző: |

 


Talán jobb is, hogy ezt az oldalt egy árva lélek sem olvassa. Így nem vagyok fusztrált, sem szégyenlős.


Az sem érdekel ki mit szól hozzá. Szögezzük le egy hülye vagyok és ne olvasd tovább…


Az az érdekes, hogy vannak gondolataim.


Titkosak .


Jaj más meg se tudja! Mi lesz akkor?!


S aztán dalszövegekre bukkanok rá. S leírják emberek ugyanazt amit én is  érzek.


Ekkor teljes a képzavar.


Ezeket a dolgokat el lehet mondani másoknak is??? Mit mondani!? Énekelni  bele a nagy világba!


Nincs se anyám sem apám. Soha nem is léteztek. Mégis valaki azt  tanította, hogy  tiszteljem őket azért, hogy a világra jötten.


Igyekszem. Csak arra nem jöttem rá, mégis mi a fenének vagyok .


Engem nem szeret senki. Illetve, hogy teljes legyen hülyeségem . Van két gyönyörű , egészséges gyermekem. Mégis attól teszem függővé, hogy szerethető vagyok- e vagy sem, hogy van-e mellettem pasi. A férfi szót le sem merem írni. Azt hiszem olyan nincs is.  Dr Cs. szerint; én nő sem vagyok, akkor mi a fenét akarok?


Persze nincs pasi…


 Illetve van.. családos. Meg sem lepődöm már . Ez általában az első percben kiderül. Mi több! Ezzel kezdik.


Az összes: Tudod van családom. Nem gondolod, hogy egy 10, 11, 14 ..X éves kapcsolatot feladok?


Akkor mit akarsz ? Nézd azt ott, rögtön az öledbe ugrik. Válaszd azt, engem ez a dolog nem érdekel.


„Jaj , de te gyönyörű vagy.”” Jaj benned van valami.”” Téged akarlak.””T udod a házasságomban nincsenek lángolások”.stb stb stb


S persze a sóvárgó nyomoronc én, valamelyik indoknak mindig bedől.


Imádom a „mostanit” is.  De: „sajnos, sajnos csak a jövőhét  csütörtökén érek rá”. Mondja ő. Basszus . Én meg bőgök. Minden nap elmondom lányaimnak, hogy fontosak megismételhetetlnek. S legyenek önmaguk. Egységes egész. Imádják magukat.


S aztán eljön az este, az éjszaka,s bőgök. Bőgök a magánytól. Bőgök az örökös harc miatt. Bőgök, mert nem vagyok fontos. Nem vagyok értékes.


Valjon milyen örökséget hagyok ezen a bolygón? Valjon minek vagyok egyáltalán itt? Akkora a bizonytalanságom, hogy legszívesebben egyszerűen csak eltünnék. Azt se venné észre senki. S tudod mit? Most ki is próbálom. Kíváncsi vagyok észre veszi-e valaki?


Egyszerűen nem értek semmit. Nem értek semmit . Nem értek semmit.


Ha hiszek, akkor csak olyanokkal találkozom akik nem .


Ha szeretek, csak olyanokkal találkozom akik nem képesek erre.


Amikor terápiás céllal szeretem magam, csakis kizárólag olyanokkal találkozom, akik minden áron be akarják bizonyítani az ellenkezőjét.


Lehetne egyszer az, hogy éppen belepasszoljak az aktuális világnézetbe?


Meddig kapom még a leckéket?  Ki mondja meg pontosan?


Mi a fészkes fene ez az egész?  Mi értelme van ennek a szivatásnak? Kit bántottam? Nem csináltam semmi rosszat!


El akarok menni innen. Csak szivatom magam.


Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!